Végzős Bál

No, az elmúlt másfél hétben pontokba szedve nagyjából ez történt:

• Április 4-én, szerdán volt egy fax vizsgám még az egyik kölni tárgyamból (Corporate Valuation Theory) itt, Budapesten. Ez úgy nézett ki, hogy elfaxolták 2-kor a vizsgát az itteni Pénzügy tanszékre, a konzulensem felügyelt, 3-kor pedig már ment vissza a fax Kölnbe az általam kidolgozott kérdésekkel. Sokat tanultam, de az idő most is rövid volt, eredmény 5 hét múlva várható. A vizsga után néhány órás kitérőt tettem Lacihoz, majd gyakorlatilag onnan, a jegyzeteimmel és a vizsgaanyaggal "benéztünk" az ismét megnyitott Morrisons 2-be. A pultos srác csak nekünk, csak aznap kevert néhány, az itallapon nem szereplő koktélt is, például Epres Mojito-t. Nekem személy szerint a Blue Hawaii ízlett a legjobban, ezt legközelebb is biztosan kérni fogom. Az estéből persze nem egy órás koktélozás lett, hajnalig maradtunk táncolni.

• Húsvétkor a tanulásé volt a főszerep, ugyanis másnap prezentáltam a Globalization, Financial crises and development c. tárgyamból, mégpedig Kína makrogazdasági egyensúlytalanságairól. Amúgy a téma nem volt ismeretlen számomra, ezért is választottam, de a vége felé már kezdett kicsit elegem lenni belőle. Hogy gyakoroljam az angolt, másnap írtam egy próbatesztet a májusi nyelvvizsgára, csütörtökön pedig ismét prezentáltam angol órán a Google-ből. Amúgy érdekes, mert amióta hazajöttem, heti többször is használom az angolt, csak korábban például nem ez volt a jellemző. De így is kell, remélhetőleg a felsőfok is meglesz májusban.

•  Pénteken eljött a hét legjobban várt eseménye: a Corvinus Végzős Bál. Tavaly Végzősök éjszakája volt, idén meg bál, ami csak a dresscode-ban különbözött egymástól. Tehát a koktélruha / öltöny, a több színpad és Dévényi Tibi bácsi alapkelléke volt az egyetem aulájában zajló bulinak. Mi Danáékkal 8-kor találkoztunk volna az alattunk lévő Lónyay Pub-ban, de én szokásomhoz híven késtem. Kicsit  iszogattunk, mielőtt fél 11-kor bementünk volna a bálba. 

 

• Mikor megérkeztünk, nem túlzok, ha azt mondom, hogy éppen csak néhány ember lézengett a folyosókon. Egyébként mivel kb. senki sem akart először eljönni, majdnem úgy volt, hogy én sem megyek, de aztán végül nem hagyhattam ki. A kezdeti csalódás után végül beindult a party, rengeteg ismerőssel találkoztam. A buli vége felé már a volt NG-s (gyengébbek kedvéért Nemzetközi Gazdálkodás) csoporttársaimmal buliztam! Egyszóval szuper volt nagyon! A bál fél 5kor ért véget, de aztán két afterparty is következett: először egy lájtos sörözés a non-stop nyitva tartó Kakasban, majd egy karaoke-reggel az egyik csoporttársamnál. Végül is megdöntöttem a saját rekordomat: több mint 12 órán keresztül buliztam, és így sikerült reggel fél 10-re hazaérnem. 

• Szombat este német idő szerint 7 órakor - miután kipihentem a Végzős Bál fáradalmait - sor került az általam szervezett Erasmus skype-olásra, amit Skype helyett Google+-on csináltunk azért, mert itt egyszerre több embert is össze lehet kapcsolni.Kicsit aggódtam, mert ti. nem vagyok a technika ördöge, de aztán sikeresen összekapcsoltam magamat a világ közepéről, Naszályról :D, Alexiát Brüsszelből, Christ Minneapolis-ból, Marinat Szentpétervárról és Robertot Mexikóvárosból. Egy órát dumáltunk, szuper volt látni a többieket! Most mindenki elfoglalt a suli miatt, de remélhetőleg hamarosan élőben is találkozunk majd!

•  Egy évben egyszer-kétszer Naszályon is történik valami. A falu hagyományt akar teremteni azzal, hogy évente megrendezi az Országos Fazekasmester Találkozót, idén már a harmadikat! Azért ezt nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk a BNV-t, a kis művelődésházunkba van bezsúfolva kb. 15 fazekasmester a portékáikkal együtt, és hát lehet vásárolni. Közben a színpadon mennek a programok, a naszályi  Szabadidő Klub (azaz az öreg nénik kórusának) éneklése, néptáncosok előadása, különböző versszavalók, ilyesmi és lehet kapni helyben sült kürtöskalácsot is . Szóval hát nem nagy cucc, de azért mégiscsak Naszályon van. Ide mentünk családostól, ismerősöstől vasárnap délután, ahol három órát sikerült is eltöltenünk. Mindenesetre gazdagabb lett a család egy nagyon szép, zöld színű sütőtállal vagy fazékkal, vagy nem is tudom pontosan. Sajnos erről képet nem csináltam, mert teljesen megfeledkeztem róla, de higgyétek el, tényleg gyönyörű az a tál (meg ugy ámblokk minden fazék, köcsög :) ami ott volt). 

      Hát kb. ennyi történt. A Kiss Gergellyel való találkozásomról majd legközelebb írok a Vezér Napokat összefoglaló posztban. A végére még kaptok egy videót (ha még nem láttátok) egy tatai akrobatikus kosárlabda csapatról, akik továbbjutottak a Britain's Got Talent c. műsor meghallgatásán most szombaton. Mivel az alapító srác a volt gimimbe járt, volt szerencsém anno élőben is látni őket az egyik Eötvös-napon. Tényleg szuperek, nézzétek meg!

Corvinus Focitorna és Karrier Expo

     Szerdán reggel elég korán keltem, hogy meg tudjam nézni az Esély SE szereplését a Corvinus focitornán, amiben három csoporttársam is játszott. Amikor reggel megszólalt az ébresztőóra, legszívesebben visszaaludtam volna még egy kicsit, de aztán a erőt vettem magamon és felkeltem. Normál esetben, lehet, hogy inkább az alvást választottam volna, de Ricsi olyan jó marketinget csinált a csapatnak (konkrétan akciófilmbe illő jeleneteket ígért némi drámával, vígjátékkal és horrorral megspékelve), hogy erre igazán nem mondhattam nemet.

    Elvonszoltam magam tehát az ELTE pályához reggel 8.20-ra, hogy szerény személyemmel is gyarapítsam a szurkolótábort. Mikor megérkeztem, már jó néhány számomra ismeretlen, nem sörétes lány összegyűlt a pálya szélén, hogy különféle feliratú táblákkal biztassa a srácokat. Már javában folyt a játék, amikor másik két Söréttag, Enikő és Flóra is megérkezett. A fiúk egyébként nagyon ügyesek voltak, jó volt a kezdés, viszont sajnos a meccs végén az ellenfél fordított az addigi álláson, így végül ugyan nem jutottak tovább, de az erkölcsi győzelem mindenképpen az övék. És arról se feledkezzünk meg, hogy nekik volt a legnagyobb szurkolótáboruk, így kiérdemelték a "Legszimpatikusabb csapat" címet is! :)

      A fehérek a mieink:

     Milán gólt lőtt!

  
    A legszimpatikusabb csapat és a szurkolók :)

     Csütörtökön még a Karrier Expo előtt el kellett rohannom a Szépművészeti Múzeumba, mert még múlt hónapban vettem egy jegyet a múmiás kiállításra, ami hivatalosan ugyan július 1-ig van nyitva, de kaptam egy e-mailt szerdán, hogy technikai okok miatt utoljára csütörtökön tudom megnézni a 3D vetítést, a kiállítóterem viszont változatlanul üzemelni fog. Na mondom cool, még jó hogy szóltak... A kiállításról egyébként tavaly olvastam valamelyik National Geographic magazinban, így nagyon érdekelt a dolog, és természetesen a filmet is szerettem volna megnézni. Így nem volt más választásom, el kellett mennem csütörtökön.

      Még anno, amikor vettem a jegyet, elhatároztam, hogy ide márpedig egyedül fogok elmenni, ezért nem is szóltam senkinek sem. Igazából eddigi múzeumélményeim alatt, mindig az volt a bajom, hogy én szeretek elolvasni és alaposan szemügyre venni mindent, majd ha megnéztem a kiállítást, még egyszer visszamegyek a legjobban tetsző részekhez. Ez a szokásom mindig ahhoz vezetett, hogy akik velem voltak, már réges-rég végeztek, míg én a felénél se jártam, és ez egy idő után már engem is frusztrálni kezdett, ezért én se néztem meg olyan alaposan a dolgokat, mint ahogy eredetileg akartam. 

    Éppen ezért nagyon örültem, hogy végre megtapasztalhatom az "egyedül múzeumba járás" élményét, ami pontosan olyan jó volt, mint, ahogy vártam. Elolvastam az összes feliratot, megszemléltem mindent (megjegyzem: életemben először láttam múmiát), a film is jó volt, utána visszamentem még egyszer, így végső soron az egy teremből és egy kb. 10 perces kisfilmből álló kiállítást én kb. két és fél óra alatt néztem meg, de mindenképpen megérte. Sajnos az állandó kiállításra már nem maradt időm, rohannom kellett vissza a KarrierExpo-ra, de legközelebb meg fogom nézni azt is!

    A Corvinus Karrier Expo a Corvinus Egyetem évente kétszer megrendezésre kerülő, elsősorban friss diplomásoknak szóló állásbörzéje. Ilyenkor a nagyobb cégek (mint pl. az Audi, Nokia, ExxonMobil, British American Tobacco, MOL, KPMG, Deloitte, Citibank, K&H, stb.) a Karrier Expo két napjára kibérelnek egy az Egyetem aulájában felállított standot (ki kisebbet, ki nagyobbat), és kiküldenek néhány képviselőt, akik tájékoztatják az érdeklődőket az aktuális állásajánlatokról. Mivel (reményeim szerint) decemberben én is végezni fogok (de már szeptembertől szeretnék valamiféle gyakornoki helyet találni, ahol esetleg főállásban is alkalmaznának az egyetemi tanulmányaim befejezése után), ezért gondoltam nem árt felmérni a terepet, hogy ki milyen pozíciót kínál, mennyit fizetnek, milyen a kiválasztási rendszer, stb.

 
     Az Audi az Expón:

    Az egyik csoporttársammal, Zsoltival tehát felkerekedtünk csütörtökön, hogy meglátogassuk néhány potenciális munkaadó standját. Első körben a "Big 4"-ként gyakran emlegetett cégek közül hármat, azaz a KPMG-t, a PwC-t, a Deloitte-et kerestük meg (az Ernst & Young legnagyobb meglepetésünkre most nem volt ott), és csak utána mentünk oda még néhány nagyobbacska céghez (pl Exxon Mobil, MOL, K&H, P&G, Loreal, Audi, Mazard, stb). 

    A legérdekesebb munkát a Deloitte kínálta Pénzügyi tanácsadás területen, de sajnos nekem ez szóba sem jöhet, ugyanis heti 40 órás elfoglaltságot jelentene. (Tudniillik én mindenképpen csak egy heti 20 órás gyakornoki munkát tudnék egyelőre bevállalni szeptembertől, ugyanis még elég sok minden teendőm lesz az államvizsga-komplex vizsga miatt.) Tárgyaltunk a Citibanknál valami angol csávóval is a náluk lévő gyakornoki lehetőségekről, és a beszélgetésünk alapján felvettem a Citit is a szóba jöhető cégek listájára, csakúgy mint a KPMG-t, a Deloitte-et, és a P&G-t. Szóval nekik tuti, hogy el fogom majd küldeni az önéletrajzom, ha egyszer eljutok odáig. 

     A délután konklúziója az volt, hogy nagyon kell az angol felsőfok, anélkül nehéz lesz jó munkát találni. Úgyhogy most igyekszem megnyomni még jobban a nyelvet, bár nagy gond már nem lehet egy Erasmus félév után.

   Szintén az állásbörze keretében elmentem egy grafológiai vizsgálatra is, ami jó döntésnek bizonyult. Kellett írnom egy egy oldalas random szöveget, és ezt elemezték ki. Amit a grafológus hölgy mondott rólam, a képességeimről, az emberi kapcsolataimról és a gyengeségeimről, mind igaznak bizonyult. A legtöbbel egyébként már tisztában voltam korábban is, talán a kockázatvállaló hajlandóságomról mondott újdonságot. A tanácsait igyekszem majd észben tartani, és legközelebb, ha úgy adódik, talán meg is fogadom majd! 

     Összességében nemcsak a grafológiai vizsgálat, hanem az egész Karrier Expo meg a Múzeum is nagyon hasznos volt, így pozitív élményekkel zártam a napot. 

   Most hazajöttem hétvégére, tanulnom kellene, de a Schmitt-ügy kiakasztott, nem is kommentálom. Inkább küldök nektek egy kis zenét, hallgassátok :) 

Erasmus feeling in Budapest! :)

    Még a végén kiderül, hogy Budapesten jobban pörögnek az események, mint Kölnben, amik meggátolnak az írásban, ám sajnos ezek inkább egyetemi ügyek.

      A kvanti házi leadása után sem pihenhettem, rá kellett feküdnöm a szakdolgozatomra. Na nem az írásra, csak a diplomavázlatra. Ami szintén nem kevés meló, sokat kell hozzá olvasni, ezért suli után általában könyvtárazom néhány órát. Lassan egyébként be is költözhetnék, annyit voltam mostanában ott.... Még jó, hogy a hírlapolvasóban viszonylag kényelmesek a székek, így a bent töltött órák nem tűnnek olyan nagyon hosszúnak.
    Szóval azt gondoltam, hogy ez a félév lazább lesz, de nem. Az órarendem egyébként így néz ki, ami mellett elvileg maradnia kellene némi szabadidőmnek, de hála a sok házinak, mégsem marad...

    Na mindegy. A hosszú hétvégére én is hazamentem. Igazából szeretek otthon lenni, csak akkor mindig mást csinálok, ahelyett, hogy tanulnék. Például most is volt szalonnasütés, bográcsolás, ilyesmi, és máris eltelt az egész hétvége anélkül, hogy túl sok érdemi dolgot csináltam volna. Pedig múlt héten volt két vizsgám is, mindkettő kedden, de a fent említett okok miatt nem sikerültek túl fényesen.
     Viszont a vizsgák mellett aznap két jó dolog is történt:
          1. Elfogadta a konzulensem a diplomavázlatomat, így megkezdhetem az írást! Juhééé!!! :)
          2. Néhány napot nálam töltött Ricardo Kölnből, mielőtt visszament volna Mexikóba.

   Tehát kedden a vizsgáim miatt nem hagyhattam el az Egyetem területét este 7ig, így aztán Ricardo-nak egyedül kellett megtalálnia a Corvinust, de szerencsére sikerült neki. Délután Stefi elvitte, hogy megmutasson  neki egy-két nevezetességet a városban, míg én vizsgázok (ennek mellesleg nagyon örültem, köszi ezúton is!!!). Mire végeztem, Ricardo már várt az Egyetem aulájában. Gyorsan hazamentünk, hogy ledobjuk a cuccainkat, és már jöttünk is vissza a Közgáz Morrisonsba, ami tudniillik az Egyetem pincéjében van. Egy órával és 3 koktéllal később átmentünk Budára, hogy a Szatyorban megigyunk még 1-2 üveg bort Katával. Ugyan csak hárman voltunk a kölni bagázsból, de azért sikerült jól kirúgnunk a hámból, és kezdetét vette a féktelen bulizás.

    Szerdán csak egy kvanti szemináriumot pótoltam még keddről, de a suli előtt még elvittem Ricardot reggelizni a Vásárcsarnokba és vettem neki egy sajtos-tejfölös lángost. Annyira imádta, hogy másnap is oda kellett menni a városnézés előtt :) Lám-lám, a külföldieknek is bejön a magyar kaja! 

    Amíg én órán voltam, Ricardo megmászta a Gellért-hegyet, hogy szemügyre vegye a Szabadság-szobrot kicsit közelebbről is. Suli után Stefivel elvittük Ricardot ebédelni, hogy végre egyen egy igazán magyarosat. Sajnos elég későn mentünk, így gulyás helyett csak székelykáposzta jutott, de azért ízlett neki az is.
    Aznap még megvettük neki a vonatjegyet Bécsbe, aztán elvittem a Rudasba, majd pedig a Nemzeti Színházhoz és a MüPa-hoz. Teljesen oda volt Budapesttől mellesleg, mert tényleg gyönyörű, különösen este!

     Csütörtökön már az egész napot együtt töltöttük: elmentünk a Hősök Terére, a Városligetbe, a Margit-szigetre, pizzáztunk, majd a Várból megnéztük a naplementét. Állati egy nap volt! Csináltam rengeteg képet, de csak ezt teszem fel, mert ilyen profin sikerült megörökítenem a Parlamentet a Halászbástyáról :)

    Jól el is fáradtunk a nap végére, de ez nem akadályozott meg, hogy elmenjünk este a Morrisons Operába bulizni, ahova Petra, a lakótársam is becsatlakozott. Ugyan csak egy koktélt akartunk rendelni, de mire odaértünk már fejenként 3 lett belőle, így a lightos koktélozásnak induló este is hajnal 2kor ért véget. Ricardo hajnal 5-kor kelt, indult tovább Bécsbe, én pedig nekiálltam a Hitelezési kockázatok beadandónak. Hát nem volt egy leányálom, az biztos! Délután még , Dani kimentem Biatorbágyra az Outlet-be az egyik volt munkatársammal, mert már vele is régen találkoztam. 

    Estére már hullafáradt voltam, de elígérkeztem az egyik csoporttársam meglepi bulijára, amit a Maci Sörözőben tartottak a Nyugati pályaudvarnál. Itt sem akartam sokáig maradni, ehhez képest hajnal 3kor értem haza. Bulizni is akartunk aznap este, el is indultunk vissza az Egyetemre a Közgáz Morrisonsba még valamikor éjfél előtt, de az út 3 órán át tartott a Nyugatitól, így aztán oda már nem jutottunk be... Na, és ekkor döntöttem a hazaút mellett. Voltak egyébként emlékezetes pillanatai az estének, olyanok, amiket még jó ideig emlegetni fogunk :)

 

 

 

  

   Perfect combination:

  

Tehát összefoglalva a 24 óra történéseit: Morrisons Opera, Hitelkocka házi, Biatorbágy, Maci Söröző... 

    Kissé ki voltam már szombatra, de azért bementem még a könyvtárba délelőtt. Este újabb buli következett, a héten már a negyedik... A helyszín ismét Morrisons Opera volt, a szereplők pedig Dana, Viki (a másik lakótársam) és én, Petra később csatlakozott csak. Most már rutinosabbak voltunk, rögtön az elején kirendeltünk négy koktélt, én személy szerint egy Mojito-t, egy Tequila Sunrise-t, egy Cosmopolitant és egy Pina Coladát. 

 

     A buli ugyan nem volt olyan jó, mint csütörtökön, de az kicsit feldobta, hogy elkaraokéztuk a Megasztáros Giorgo-nak Britney Spears-től a Crazy-t :DDD Hát, emlékeim szerint nem említette, hogy a Megasztár 6-ban vagy akár az X-faktorban lenne a helyünk... :D Amúgy a héten még találkoztam Alföldy Róberttel és Kásás Tamással, szóval nemcsak bulikbó, de celebekből sem volt hiány... :)

    Azóta szakdolgoztam. Na nem az enyémet írtam, hanem a húgomét korrektúráztam. Most már kezd alakulni neki a dolog.
    Ma is izgi nap lesz, reggel a sörétes fiúkból álló Esély SE (LOL) focimeccsére megyek, utána meg Karrier Expo-zok.... Ezeket majd hétvégén megírom (remélem)... :) További szép hetet mindenkinek! :)

Corvinus Felező Bál

     Tudom, hogy sokan vártátok már a legújabb bejegyzést, de sajnos eddig a Kvantitatív pénzügyek házi miatt nem tudtam írni. Az elmúlt egy hét estéit Mátéval töltöttük a könyvtárban, de még mindig nem végeztünk ezzel a fránya beadandóval...

   Még az a szerencse, hogy 5 percre se lakom az Egyetemtől, így az sem baj, ha zárásig könyvtárazunk. Merthogy igen, visszaköltöztem a Lónyay utcába (azok kedvéért, akik Budapesten kevésbé ismerősek: ez az utca a Petőfi és a Szabadság híd között található, konkrétan a Duna part mögötti első utca). Szóval nagyon szuper helyen lakom, abszolút belváros, minden elérhető, és alig száz méterre a lakástól olyan lélegzetelállító látványban lehet részem, amit egyszerűen sosem tudok megunni. Amióta hazajöttem, majdnem minden este lementem a Nehru partra, és gyönyörködtem a kilátásban, onnan ugyanis egészen a Budai Várig és a Lánchídig el lehet látni. Ilyenkor kicsit kizökkenek a világból, rendezem a gondolataimat, és mindig teljesen feltöltődve indulok haza. :)

    Szerdán eljött a Corvinus diákok számára az év eseménye: a Corvinus Felező Bál! Évente két alkalommal rendeznek bált a Corvinuson: egyszer az elsős gólyák számára, egyszer pedig azoknak a felsőbbéveseknek, akik elérkeztek tanulmányaik feléhez. Az előbbi az ún. Gólyabál, az utóbbit pedig csak Felező Bál néven emlegetik. Ilyenkor a fiúk öltönyt, a lányok pedig kis-, illetve nagyestélyit viselnek, ki-ki miben érzi jobban magát. A bál a Pesti Campuson van, jellemzően a földszinti aulában, illetve az első emeleten. Több színpadon népszerű előadók és DJ-k szórakoztatják egészen hajnalig a diáksereget, valamint olyan márkák képviseltetik magukat a rendezvényen, mint például a Redbull, a Fütyülős vagy a Kalinka.

   Én azzal a Danával mentem, akivel Kölnben voltam Erasmuson, és ott találkoztunk a többiekkel. Számomra ezek a bulik mindig arról szólnak, hogy keressük egymást, kettőt fordulok ugyanis és már senkit sem találom. Nem volt ez most sem másképp, de hajnali kettőkor sikeresen végrehajtottuk a lehetetlent: együtt maradtunk a buli végéig! Egyébként mindig nagyon élvezem ezeket a bálokat, egyrészt mert rengeteg ismerős arccal összefuthat az ember, másrészről pedig mert nagyon különleges az Egyetem épületében legálisan bulizni. :) A bál hajnal 4 körül ért véget, de másnap reggel 8-ra az épületen már meg sem látszottak az előző este eseményeinek nyomai. 

   Sajnos, azok a képek, amiket én csináltam, a fényviszonyok miatt nem lettek jók, úgyhogy a hivatalos fotók közül töltök fel néhányat:

    És még egy kép rólunk a bál előttről:

 

     Pénteken Dénessel kimentünk Vezér Útra (abba a koliba, ahol 3 évig laktam) Aszti meglepetés-bulijára. Aszti - mivel február 29-én született - még csak most töltötte a hatodikat! Sajnos a "Megle-petés" részéről a kvanti házi miatt lemaradtunk, de így a mi érkezésünk is egy igazi meglepetés volt! A bulit egyébként Kata szervezte, tortával, zenével, miegymással. Az este jó hangulatban telt, hajnali 4-ig mulattunk, sokat táncoltunk, és a végén még kaptunk egy kicsit az isteni Francia és Burgonya-salátából is!

     A szülinapos :)

     Katával salátázunk:

     Bár hajnal 6-ra értünk haza Dénessel, ez nem akadályozott meg abban, hogy aznap délután öten kimenjünk Szentendrére Istvánékhoz sült csirkézni. Volt vagy 5 tál sült csirkeszárny, saláta, tiramisu desszertnek, chips és gyümölcs, valamint vörösbor, rosé és fehérbor, martini, kétféle pálinka, whisky, szóval igencsak jó kedélyűen indultunk haza este 11 óra körül az utolsó hévvel. 

     Laci és a sült csirkeszárny:

     A vendégpapucsom nagyon tetszett, úgyhogy muszáj felraknom :)

     A héten suli volt, meg kvanti házi írás ezerrel. Tegnap viszont Gergő szülinapja alkalmából egy újabb Sörét kurzusra került sor. Ezúttal a helyszín a Nyugatinál közelében lévő Broadway volt, ahol 250-ért mérik a Finlandiát. Mire odaértem, a buli már javában tartott. A Sörétes fiúktól nőnap alkalmából minden Sörét lány kapott egy Tiplit. Ez egy csodálatos, még a kommersznél is kommerszebb szeszes ital, melynek a csomagolására még virágot is rajzoltak a srácok! Szerintem többet nem is kell írnom róla, elég ha csak megnézitek a következő képet :D

     Szóval hát nem nagyon akarta meginni senki. Sem a csomagolás, sem a "Tipli" márkanév nem volt túl biztató. Ricsi viszont addig-addig mondta a magáét, míg vettem egy nagy levegőt és lehúztam. A vártnál egyébként sokkal jobb volt, valószínűleg azért, mert az elvárásaim amúgy is elég alacsony szintről indultak :)

     Sajnos mivel több Söréttagnak munkába kellett ma mennie, ezért a buli kevésbé durvult el a szokásoshoz képest, de azért voltak emlékezetes pillanatok. Indulás előtt még Ricsivel és Mátéval megittunk egy-egy Tiplit, (én egyébként mostantól a Körte ízűre esküszöm :), és ezzel a megörökített pillanattal búcsúzom mára! Sziasztok!

 

A Tündérmesék folytatódnak, de Köln helyett immár Budapesten! :)

     Örömmel jelentem be, hogy közkívánatra elindítom a Kölni Tündérmesék folytatását, a Budapesti Tündérmeséket! :)

     A Kölni Tündérmesék folytatása csütörtökön került szóba egy Sörétes torkoskodás alkalmával.
    A Sörét nevű társaságot másfél éve, a Mesterszakos Gólyatábor után hozta létre néhány pénzügy mesterszakos csoporttársam, s a létszám azóta is folyamatosan bővül! Mára az állandó tagok száma nagyjából 20 fő. A cél az volt, hogy a szokványos jegyzetelosztó listán túl egy baráti társasággá is váljunk, akik heti rendszerességgel az Egyetemen kívül is szerveznek közösségi szabadidős tevékenységeket. Ezen tevékenységek gyakorlatilag a szórakozásra fókuszálnak: BL meccsnézés, a már említett Torkos Csütörtöközés, és főleg az ereszd-el-a hajam típusú bulik/házibulik mind megtalálhatók a repertoárban.

    Szóval a Söréttel a Kaltenberges torkoskodás után a Lónyay utcában lévő Kicsi Presszó felé vettünk az irányt, és itt jött a nagy ötlet. Ugyanis az egyik söréttag, Gergő feltette a kérdést: lesz-e folytatás??? Elgondolkoztam rajta, és arra jutottam, hogy miért ne? Rengetegen olvastátok a Kölni Tündérmeséket, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam róla, és ráadásul még élveztem is az írást, ezért úgy döntöttem, hogy létrehozom a Budapesti Tündérmeséket annak érdekében, hogy megmutassam, diáknak lenni nemcsak Kölnben, hanem Budapesten is nagyon jó! :)

    Tisztában vagyok vele, hogy a Budapesti Tündérmesékkel nehezebb dolgom lesz, hiszen itthon nyilvánvalóan kevesebb újdonság történik velem, amit megoszthatnék az Olvasókkal, s emiatt egy kissé változtatnom kell az eredeti koncepción! Valószínűleg eme blog nemcsak egy képes élménybeszámoló lesz, hanem időnként egy-egy aktuális témában is véleményt fogok alkotni, bár egyelőre még nincsenek konkrétumok! Mindenesetre remélem, hogy sikerül majd bepillantást engednem a Corvinus-os diákéletbe, és az írásaimat - a kölni bejegyzéseimhez hasonlóan - szeretni fogjátok! :)